Okleveles pszichológus vagyok, fejlődés- és klinikai gyermekpszichológia specializációval. Gyermekekkel, serdülőkkel és felnőttekkel dolgozom, kiemelt figyelemmel az érzelmi és kapcsolati nehézségekre, a szülő-gyermek kapcsolatra, valamint a neurodivergens működéshez kapcsolódó egyéni és családi kihívásokra.
Kinek segítek?
Válassza ki, kinek keres segítséget, és megmutatom, milyen témákkal fordulhat hozzám.
Problémakörök
Amikor egy gyermek vagy kamasz szorongóbbá, indulatosabbá vagy visszahúzódóbbá válik, vagy amikor a kapcsolatok, az önértékelés, az identitás válik nehezebbé.
Amikor egy élethelyzetben elakadtunk, ugyanazokban a kapcsolati helyzetekben találjuk magunkat, vagy szeretnénk jobban érteni, miért működünk úgy, ahogyan.
Amikor szülő és gyermek egyre kevésbé találja egymást, és a jó szándék ellenére valami nem úgy működik, ahogyan szeretnénk.
Bemutatkozás
Inkább azt próbálom megérteni, mi történik: az emberben, a kapcsolataiban és abban a környezetben, amelyben él. Okleveles pszichológus vagyok, az ELTE fejlődés- és klinikai gyermekpszichológia specializációján végeztem.
Fejlődési, kapcsolati, interakciós-tranzakciós és rendszerszemlélet: a fejlődéstörténet, az élethelyzet és a környezet is.
Gyerekekkel és kamaszokkal a játék, a rajz, a történetek és a szimbólumok is segíthetnek kifejezni, amit még nehéz megfogalmazni.
Nem kész magyarázatokkal érkezem, hanem figyelemmel, kíváncsisággal és szakmai tudással, integratív szemléletben.
Sokféleképpen juthatunk el odáig, hogy pszichológus segítségét keressük. Lehet, hogy egy gyermekért aggódunk, aki szorongóbbá, indulatosabbá vagy visszahúzódóbbá vált, nehezebben találja a helyét a kortársai között, vagy egyszerűen azt érezzük szülőként, hogy valami most nehéz neki. Serdülőkorban gyakran a kapcsolatok, az önértékelés, az identitás, a leválás vagy az érzelmek intenzitása válik nehezebben kezelhetővé. Felnőttként pedig lehet, hogy egy élethelyzetben akadtunk el, visszatérően ugyanazokban a kapcsolati helyzetekben találjuk magunkat, nehéz közel kerülni vagy határt tartani, esetleg egyszerűen szeretnénk jobban érteni, miért működünk úgy, ahogyan.
Gondolkodásomban meghatározó a fejlődési, kapcsolati, interakciós-tranzakciós és rendszerszemlélet. A nehézségeket ezért nem önmagukban nézem: fontos számomra az ember fejlődéstörténete, aktuális élethelyzete, kapcsolatai és az a családi, kortárs, iskolai vagy munkahelyi környezet is, amelyben él.
Gyermekeknél különösen fontosnak tartom annak megértését, mit próbál elmondani a viselkedésük akkor is, amikor még nem tudják szavakkal elmondani, mi történik bennük. Hol tartanak a fejlődésükben? Hogyan élik meg önmagukat és másokat? Mi jelent számukra biztonságot, és mi terheli meg őket?
Közel áll hozzám a kötődés és a mentalizáció szempontjait is figyelembe vevő kapcsolati és pszichodinamikus gondolkodás. A pszichológiai kapcsolat számomra nem pusztán a problémákról való beszélgetés helye, hanem olyan közös tér is, amelyben új tapasztalatok, új megértések és idővel új működésmódok születhetnek.
A szülőkkel való együttműködés a gyermekkel végzett munka fontos része. Sokszor nem az a cél, hogy valaki „jobban neveljen”, hanem hogy érthetőbbé váljon, mi történik kettőjük között. Különösen fontosnak érzem ezt akkor, amikor egy gyermek fejlődése eltér a várttól vagy neurodivergens.
Felnőttekkel dolgozva is érdekel, hogyan kapcsolódnak jelenlegi érzéseink, kapcsolataink és visszatérő működésmódjaink korábbi tapasztalatainkhoz. A múlt megértése azonban számomra nem önmagáért való cél: azt keressük, hogyan segíthet mindez nagyobb szabadsággal jelen lenni a saját életünkben és kapcsolatainkban.
A pszichológiai munkára közös gondolkodásként tekintek: hogy együtt váljon érthetőbbé, mi történik, hogyan jutottunk ide, mi tartja fenn a nehézséget, és mi segíthet abban, hogy valami másképp lehessen.
Módszereim
A megértés keretét és az eszközöket az adott emberhez, életkorhoz, élethelyzethez és nehézséghez igyekszem illeszteni.
Időpontfoglalás
Válasszon napot és időpontot, személyesen vagy online. A foglalást e-mailben visszaigazolom.